Ágyéki csigolya
Navigációs menü
A csigolyák[ szerkesztés ] A gerinc csigolyákból áll. A csigolyák felépítése: a has felé eső részük tömör csigolyatest, a hát felé eső részükön találjuk a gerincvelőt védő csigolyaívet, amelyből egy tövisnyúlvány és a két haránt nyúlvány nyúlik egyenesen ill.
A csigolyatest ágyéki csigolya felszíne és a csigolyaív határolja a csigolyalyukat foramen vertebraleamelyeknek összessége képezi a gerinccsatornát canalis vertebralis. Összesen csigolyánk van: 7 nyaki, 12 háti, 5 ágyéki, 5 keresztcsonti és farokcsigolya.
Tartalomjegyzék
A nyakcsigolyák csigolyateste kicsi, és haránt nyúlványaik tövében egy-egy kis lyukat láthatunk. Két fejbe futó artéria halad itt arteria vertebralis.
- Derékfájás, lumbágó, oka, gerinc, kezelés - Fájdalomközpont
- Az emberi gerincoszlop 24 egyedi csigolyából, keresztcsontból és a farkcsontból álló összetett struktúra.
- A GERINC FELÉPÍTÉSE ÉS MÜKÖDÉSE
- A húgyhólyag és a végbél záróizmai is meggyengülhetnek, amely vizelési, és székelési problémákhoz vezethet, férfiaknál impotenciát okozhat.
- A gerinc terhelésének változása a felegyenesedés során A nyaki szakasz 7, relatíve kisebb, a háti szakasz 12, ennél nagyobb, az ágyéki gerinc 5, még nagyobb és szélesebb csigolyából áll.
A hátcsigolyákat onnan ismerhetjük fel, hogy csigolyatestükön és haránt nyúlványaikon van a bordák ízesülési helye. Az ágyékcsigolyák csigolyatestei feltűnően nagyok, a csigolyák maguk is vaskosak. Míg a csigolyatestek közötti ízületes, szalagos és porcos összeköttetések a gerinc nyaki, háti és ágyéki szakaszán többféle mozgást tesz lehetővé, a keresztcsonti és a farkcsontcsigolyák összecsontosodtak synostosisazok között elmozdulás nem lehetséges.
A keresztcsont és a farkcsont között kis mértékű elmozdulás fiatal korban még van, de idővel ezek összecsontosodása is bekövetkezik.
A gerincet alkotó csigolyák összeköttetései[ szerkesztés ] Ízületek[ szerkesztés ] A gerincet alkotó csigolyákat az egymás fölötti csigolyák ízületi nyúlványi közötti ízületek és azok szalagrendszere köti össze.
Ezekben az ízületekben az ízületi végek elmozdulásai viszonylag kicsik, de összeadódva a gerincszakaszoknak jelentős - bár változó mértékű - mozgékonyságot biztosítanak. Ezek a mozgások az előre-hátra, valamint oldalirányú hajlítás, a forgás, és embernél a gerinc görbületeiből adódó rugózó mozgás.
Az első és második nyakcsigolya között sajátos forgó ízület van articulatio atlantoaxialismelynek függőleges forgástengelye a második nyakcsigolya axis fognyúlványán húzódik keresztül. Szalagok[ szerkesztés ] Az ízületektől független szalagok rendszere syndesmosisok is összefűzi a csigolyákat. A csigolyatestek elülső felszínén az elülső hosszanti szalag ligamentum longitudinale anteriusa csigolyatest hátsó felszínein a canalis vertebralis elülső kerületén a hátsó hosszanti szalag ligamentum longitudinale posterius húzódik, csigolyák tövisnyúlványait a tövisnyúlványok közötti szalagok ligamenta interspinalia a tövisnyúlványok csúcsait pedig a tövisnyúlványok fölötti szalag ligamentum supraspinale fűzi össze.
A csigolyaíveket a rugalmas sárga szalagok ligamenta flava kötik össze. A gerinc ágyéki csigolya metszete.
Porckorongok[ szerkesztés ] Normál balra és porckorongsérves állapot jobbra a ágyéki csigolya gerincen A csigolyatestek porcos kapcsolata synchondrosis a közöttük lévő rostos porckorongok discus intervertebralis révén jön létre, melyeket üvegporc rögzít a csigolyatestekhez. A teljes gerinc hosszának mintegy egynegyedét kitevő porckorongok nem szabályos korongok, mivel a gerinc görbületének megfelelően elölről vagy hátulról enyhén elvékonyodnak, szélük a csigolyatestek alakjához igazodik.
Felülről lefelé egyre vastagabbak.
Szerkezetük nem homogén: kívül tömörebb, rostos anulus fibrosus gyűrű helyezkedik el, belül lágyabb, kocsonyás nucleus pulposus állagú szövet tölti ki.
Utóbbiak kitüremkedése a porckorongsérv gerincsérv; discus hernia [3] [4] A gerinc görbületei[ szerkesztés ] Az emberi gerincen jellegzetes sagittalis görbületek vannak.
Ágyéki gerincstabilizáció TLIF eljárással (lumbalis fúzió)
Ezek a két lábon járás, az állás és ülés hatására fejlődnek ki. Ezek a görbületek a gerincet egy függőlegesen jól rugózó képződménnyé teszik, ami az ember álló helyzetben történő járása, sportolása stb.
A gerinc oldalirányú frontalis görbületeit scoliosisnak nevezzük, amelyből legtöbbször jobbra hajló figyelhető meg, és nem feltétlenül jelent patológiás állapotot. Journal of experimental zoology Hozzáférés: